|
|||||
 |
kronológiák | » kisebbségtörténeti kronológia | |||||||||||||||||||||||
 |
|
||||||||||||||||||||||||
| találatszám: 6 találat | lapozás: 1-6 | ||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
| észrevételeim vannak  | kinyomtatom | könyvjelzõzöm |
Névmutató: Johnston, Brian 2000. július 13.Júl. 9-én tartották meg Zilahon a Zilahi Református Egyházmegye főrendezvényét a Magyar Reformátusok IV. Világtalálkozója keretében, Tőkés László püspök részvételével, istentiszteletekkel, ünnepi műsorral, könyvbemutatókkal, koszorúzással, kiállítással. A belvárosi templomban tartották meg az ünnepi istentiszteletet, a másik helyszín a Kálvineum volt, jelenleg művelődési ház, ahol a hívek bérlőkként jelentek meg egykori saját otthonukban. Apa és fia címmel a két Wesselényiről tartott előadást dr. Kovách Géza, a Zilahról Aradra elszármazott történész. Ismertették Kovács-Kuruc János helytörténész Szilágysági magyarok című munkáját, továbbá a Molnár Kálmán esperes Tövisháti emlékezések 1989-1999 című, a menyői száműzetésről szóló könyvét. Fellépett a Zilahi Református Wesselényi Kollégium kórusa, majd megkoszorúzták a Wesselényi-szobrot és az Ady mellszobrot. A kanadai származású Brian Johnston fotókiállításán a zilahi egyházmegye műemléktemplomait mutatta be. Brian Johnston hét éve él Romániában, a Kolozsvári Protestáns Teológia Intézetben angol nyelvet és zenét tanít. Tőkés László püspök hirdetett igét az épülő zilah-ligeti református templomban. Kifejtette: "A jövendőt keresve az Urat tartjuk hajlékunknak, mert aki templomot épít, az toronyiránt halad, az Úr felé a kiutat keresve". A Szilágyságban a legjobb az egyházi demográfiai mutató, mert népe belegyökerezett múltjába. /Fejér László: Világtalálkozói vasárnap rendezvényei. "A Szilágyság újrafelfedezése" = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 13./2000. július 15.A IV. Magyar Református Világtalálkozó égisze alatt került sor július elsején Nagyenyeden, a nagyenyedi református egyházmegye szervezésében a református képzőművész lelkészek és pedagógusok munkáinak kiállítására. A bemutatott alkotások szerzői: Balázs Bálint tanító (Torockó), László László tanár (Nagyenyed) Lőrincz Zoltán lelkipásztor (Felenyed), Horhát Miklós lelkipásztor (Lőrincréve), Szabó László lelkipásztor (Bálványosváralja), Lőrincz Konrád lelkipásztor (Marosgombás), valamint Brian Johnston tanár (Kanada-Kolozsvár). Sógor Géza, a kolozsvári Protestáns Teológia könyvtárosa tartott megnyitóbeszédet. /Győrfi Dénes: Református képzőművész lelkészek és pedagógusok kiállítása. = Romániai Magyar Szó (Bukarest), júl. 15./2003. május 13.Máj. 11-én, vasárnap az ótordai református templomban fellépett a kolozsvári Protestáns Teológia Angol Férfikara, Brian Johnston kanadai angoltanár irányításával, majd a már 10 éve Romániában tanító kórusalapító fényképkiállítására került sor. A kórus 1993-ban alakult, amikor Brian Johnston angoltanárként Kanadából a kolozsvári Református Teológiára került. Fennállásuk óta bejárták egész Romániát, Magyarországon is voltak, de még Kanadában is megfordultak két évvel ezelőtt. A fényképkiállításon templomokat, ezek belsejét, romokat, erődítményeket lehetett látni. /Ladányi Emese-Kinga: Kórusművek és fotókiállítás a protestáns teológiától. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 13./2009. december 16.Brian Johnston, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet oktatója ismét adventi operaestet rendezett. A rövid, három nyelven – magyarul, románul és angolul – előadott bevezető után felléptek a művészek, köztük Mányoki Mária, kolozsvári Magyar Opera tagja. Először lépett fel a Johnston-koncerten a Kolozsvári Református Kollégium kamarakórusa, Székely Árpád karnagy-igazgató vezényletével. /Ünnep – Operaest a teológián. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 16./2016. augusztus 11.Minden magyar nagyköveteiAz Erdélyi Református Egyházkerület püspöke, Kató Béla a közelmúltban Észak-Amerikában járt, ahol a kanadai presbiteriánus egyház zsinatán vett részt, majd Washingtonban amerikai szenátorokkal és észak-amerikai magyar közösségekkel is találkozott. Körútjáról hazatérve a Kolozsvári püspöki hivatalban nyilatkozott lapunknak. – Kinek a meghívására, milyen célból látogatott a tengeren túlra? – Az észak-amerikai presbiteriánus egyházzal régi kapcsolata van egyházkerületünknek. A korábban megkötött partnerségi egyezmény szellemében látogattam meg őket, tavaly ők jártak nálunk. A kanadai meghívás aktualitását az adta, hogy Brian Johnston – aki a Kolozsvári teológián 20 évet szolgált angoltanárként, kórusvezetőként – nyugdíjba vonult. Ezért az ottani zsinaton az őt kiküldő egyháznak megköszöntem e sokrétű munkát. A találkozó arra is alkalmat adott, hogy beleláthattunk a tőlünk nyugatabbra levő egyházak életébe. – Melyik volt látogatásának leghangsúlyosabb témája? – A számos beszámoló és bizottsági jelentés mellett a leghevesebb vitát a melegházasság elfogadásáról szóló beszélgetés jelentette. Évek óta folyik a vita közöttük, de szavazásra eddig még egyetlen ülésvezető sem bocsátotta. Az idén is így történt. Az viszont nyilvánvaló volt, hogy szavazás esetén elfogadták volna a melegházasság intézményét. A moderátor – akivel utólag beszélgettem – elmondta: amennyiben szavazásra kerül sor, az egyházban szakadás áll be, a két tábor ugyanis ebben a kérdésben teljesen ellentétes gondolkodású. – Mivel érvelnek a melegházasság elfogadása melletti kardoskodók? – A zsinaton erről nem tudtunk beszélni, de ugyancsak a presbiteriánus egyház vendégeként jártam az Egyesült Államokban is. Ott újból előkerült a téma. Náluk már néhány éve szavaztak ebben a kérdésben és a szakadás megtörtént, ráadásul a kétharmad távozott az egyház kebeléből. – Mi történt a távozókkal? – A szabály szerint nem vihetik magukkal az egyház vagyonát, a templomot, a parókiát, illetve más egyházi ingatlant. Ezek ugyanis az alapító egyházé mAradnak. Mindez azt jelenti, hogy az elszakadt rész hívei és lelkipásztorai bérelt termekben, stadionokban, kultúrházakban tartják istentiszteleteiket, amely új helyzetet, gondolkodásmódot teremtett. Velük is beszéltem és elmondták: különleges, új forma, hogy Istent így is lehet dicsőíteni. Néhány év elteltével már lemondtak arról, hogy ragaszkodjanak történelmi épületeikhez. – Ideológiailag, vallási szempontból mivel magyarázzák a döntést? – A melegházasság mellett érvelők azt állítják: a Szentírás egy dolog, amit a Szentlélek mond, az más. És számukra ez utóbbi a fontos. Rendkívül veszélyes út, amelyre rátértek. A Szentlélek ugyanis csak azt mondhatja, ami az Írásban benne van. – Milyen lélekre gondolnak? Az emberben levő lélekre vagy a Szentlélekre? – Eléggé keverik. Teológiai szempontból nyilván a Szentlélekre gondolnak, de ez nagyon képlékeny dolog, mert olyan területre lépünk, ahol nem tudjuk ellenőrizni, mit mond a Lélek. Ha erre az útra térünk, akkor szinte bármit tudunk igazolni, állítani. A mi hitünk szerint azonban ami nem a Szentírás szerint való, az nem származhat a Szentlélektől. Amúgy amióta az Egyesült Államokban hivatalosan is elfogadták a melegházasságot, sorra szakadnak az egyházak, nem csak a presbiteriánus egyház. – A püspök úr amerikai szenátorokkal is találkozott Washingtonban a Mikó-ügy kapcsán. Milyen sikerrel? – Tavaly előtt ősszel, 2014 novemberében a ploiești-i táblabíróság által hozott ítélet – mely szerint a Sepsiszentgyörgyi Mikó kollégium épületét újra elvették tőlünk – lesújtó volt, és számunkra elfogadhatatlan. Mindazok ellenére, hogy az amerikai nagykövetség képviselője számos peren vett részt és figyelemmel kísérte a fejleményeket – jelezve, hogy az USA-nak fontos az ügy, ezt erősítette meg 21 szenátor külön beadványa is John Kerry külügyminiszterhez –, a pert mégis elvesztettük. Ezért akartam találkozni a szenátorokkal, hogy megtudjam a véleményüket az üggyel kapcsolatban, és azt is, hogy tudnak-e a végkifejletről. – Mit tudtak erről? – Egyikük sem tudott a számunkra negatív döntésről. Ezért bekérették az Egyesült Államok külügyminisztériumának tisztségviselőjét a képviselőházba, hogy számoljon be a helyzetről. Jelen volt a romániai ügyekkel foglalkozó referens is, aki azt állította, az ügy meg fog oldódni, sőt azt is elmondta, hogy a román államelnök májusban aláírt egy törvénymódosítást, amely rendezi a jogutódlás kérdését az egyházi ingatlanokkal kapcsolatban. Erre nyilván azt válaszoltam, hogy erről nem tudunk, velünk ilyent nem közöltek. A képviselők elhatározták, utánanéznek mindennek, mert az nem lehet, hogy az egyik egyet állít, a másik mást mond. A képviselők ugyanakkor biztosítottak arról, nem felejtették el az ügyet. Az egyházi ingatlanok visszaszolgáltatása továbbra is prioritást jelent, hiszen a vallásszabadság és az emberi jogok kérdése nem kerülhet le napirendről. – Néhány helyi, észak-amerikai magyar közösséghez is ellátogatott. Kivel találkozott, mit tapasztalt? – Washingtonban és a kanadai Torontóban találkoztam magyarokkal. A pennsylvaniai Betlehemben is találkozhattam volna, hiszen ott működik egy Hungarian Reformed Church. Szép nagy magyar korona van a táblájukon, de a helyszínen bezárt templomot találtam egy olyan részében a városnak, amelyet valamikor elődeink építhettek. Ám ahogy körülnéztem, láttam: nem éppen magyar emberek lakhatnak a környéken. Az interneten angolul hirdetik magukat: kenyeret és lángost sütnek a templom alagsorában. Ez jelenti a bevételi forrásukat, ezzel nagyjából jellemeztem is az egyházi életet. Amely persze nem vonatkozik mindenkire. A statisztikák szerint az USA-ban másfélmillió magyar származású személy él. Ennek sajnos már kevesebb, mint tizede beszéli a magyar nyelvet. Sokan közülük beépültek az amerikai társadalomba. Washingtonban találkoztam az ottani magyar szervezetek – többnyire idős emberek közössége – képviselőivel egy vacsorán. Tájékoztattam őket arról, mi történik nálunk, Erdélyben: elsősorban a népességfogyásról és a kisebbségi életünk nehézségeiről beszéltem. Kanadában a Torontói Első Magyar Református Egyház vendége voltam. A hazaiak elmondták: a városban és környékén mintegy százezer magyar élhet, ennek ellenére kevesen tartoznak szervezett közösséghez, még kevesebben járnak templomba. 5–600-an tartozhatnak a református egyházhoz, ám csupán 150-et tartanak nyilván. Éppen akkor voltam ott, amikor június 4-én, a magyar összetartozás napján a torontói 1956-os emlékművet koszorúzták meg, este pedig a helyi Magyar Házban – fiatalok és gyerekek közreműködésével – gálaműsoron vettem részt. Az ottaniakkal való beszélgetés során kiderült, többen is hazajönnének, viszont már rég elvágták a szálakat a szülőföldtől, nehezen találnák meg helyüket itthon, ezért gyerekeik, leszármazottaik abban érdekeltek, hogy minél hamarabb integrálódjanak a többségi nemzetbe. Ám ott nem igazán lehet tudni, hogy ez utóbbi mit jelent. A megemlékezés alkalmával különben hangsúlyoztam, egy szempontból akár áldásként is felfoghatnánk a trianoni békediktátumot: a szétszórtságban minden magyar ember nagykövete lehet nemzetének. Természetesen csak abban az esetben, ha nem a beolvadás és integrálódás oldaláról közelíti meg, hanem magyarságát naponként megéli. – Az ott tapasztaltak fényében akár azt is mondhatnánk: jó az, hogy mi itt élünk Erdélyben... – Onnan egyértelműen így látszott. És azt se feledjük, hogy a Kárpátok sok mindentől megvédett bennünket évszázadokon keresztül. Ha csak a csillogásra-villogásra tekintünk, és elkezdünk futni a többi után, akkor a világ könnyen megtéveszthet bennünket, és hamar boldogtalanokká válhatunk. Ha itt mAradunk, ahol őseink ezer év óta éltek, akkor egy szórványgyülekezet tagjaiként is másképp állhatunk meg. Akár a hegy-vízrajzra, a klímára, akár a biztonságra gondolok, állíthatjuk: Erdély élhetőbb vidék, mint bármely más hely a környezetünkben. Viszont ezt nekünk is el kell hinnünk, és fel kell nőnünk ahhoz, hogy ezt értékelni tudjuk. Somogyi Botond | Erdélyi Napló (Kolozsvár) 2017. április 28.Diákkórusok találkozása a Szent Mihály-templombanHetedik alkalommal szervezte meg a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) a karnagyok közreműködésével a Kolozsvári Magyar Egyetemista Kórustalálkozót, amelyen idén hat kórus lépett fel változatos repertoárral. Az énekkarok szakítottak a hagyományos kórusképpel, a megszokott egyházi vagy magyar kórusművek mellett megszólaltattak világi- vagy kortárs dalokat is, magyar, angol, spanyol, de akár szomáli nyelven is. A főtéri Szent Mihály-templomban szervezett találkozón fellépett a Melodeus kórus (vezényelt: Demeter Vincze András), a Visszhang kórus (Molnár Botond), a Protestáns Teológiai Intézet Vegyeskara (Benkő Tímea), a Protestáns Teológiai Intézet Alumni Férfikara (Brian Johnston), az UniCante egyetemi kórus (Fekete Miklós) és a Kolozsvári BBTE–Református Tanárképző Kamarakórusa (Windhager-Geréd Erzsébet). A kolozsvári magyar egyetemi kórusok tárháza nagyon változatos, színes: léteznek vegyeskarok, fellépett a találkozón egy mű erejéig egy női kar is, a Református Tanárképző kamarakórusából kiválva, sőt, a Protestáns Teológiai Intézet férfikarral büszkélkedhet. A fellépő hat énekkar közt van olyan, amely képzett énekesekből áll, de több olyan is, amelynek tagjai közt akadnak, akik a kottaolvasással hadilábon állnak, viszont képzettségtől, zenei tudástól függetlenül mindannyian színvonalas előadásokat produkáltak. Az önerőből szerveződő kórusok, amatőr vagy profi tagokkal/karmesterekkel, szabadidejüket nem sajnálva készülnek évről-évre, hogy megörvendeztessék a kolozsvári közönséget néhány igényes, válogatott művekből összeállított koncerttel. A kórusok zöme szakított a megszokott erdélyi kórusképpel, a hagyományos repertoárral, műválasztásban és előadásmódban egyaránt merészek voltak, és nem féltek különböző, akár szokatlan hangszereket is bevonni a produkciókba. A találkozón elhangzottak zsoltárok, Bach- és Kodály művek, de hallhatott a közönség egy válogatást huszadik századi és kortárs zeneszerzők műveiből. Felcsendültek az amerikai William Dawson vagy a Grammy-díjas Eric Whitacre szerzeményei, elhangzottak Kocsár Miklós, Csemiczky Miklós kortárs magyar zeneszerzők alkotásai is, de énekeltek a kórusok argentin, spanyol és francia szerzők által írt műveket is. A kórustalálkozót a hat énekkar közös előadása zárta, a közel 200 kórustag együtténeklése méltó befejezése volt a koncertnek. Sarány Orsolya / Szabadság (Kolozsvár) lapozás: 1-6
(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024 Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék
|
|
||||||||
